Utálom. Az egészet. Elegem van mert senkit nem érdekel hogy mi van velem vagy hogy mit szeretnék én. Végig sem hallgatnak, nem is érdekli őket amit mondani akarok. Folyton csak a szemrehányás megy, szülőkkel főleg. Hogy én csak akkor találom meg ha valami kell de amúgy nem segítenék neki semmit blablabla...EZ NEM LEHET IGAZ!!!1.Ő is csak akkor talál meg ha valami lebasznivalót talált ami miatt elővehet, úgyhogy egy szava nem lehet. 2.Halihó! Egyetemre járok alapból, amellett megteszek minden tőlem telhetőt de nem várhatja el hogy 24/7 ott legyek azt lesve hogy miben tudnék MÉG segíteni!!!!! Meg hogyha kell valami dolgozzak meg érte. Elhiszem hogy nincs pénz, de ha valamit szeretnék és megtennék érte mindent akkor legalább azt megtehetné hogy nem kördít valami akadályt az útba. Egyszerűen elegem van hogy az életemben semmi öröm nincs, itthon meg rátesznek még egy lapáttal. Elhiszem hogy az élet szar, képzelje, nekem is!!! De nem máson élem ki a saját gondjaimat! Változás KELL, mert ezt hosszútávon kibírni nem lehet és nem is akarom.
Lifesucks
2009.03.05. 20:32 :: amark
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://amark.blog.hu/api/trackback/id/tr12983974
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
